Reggel kiderült, hogy a közlekedési dolgozók sztrájkolnak. Bár Anni munka helye csupán négy metrómegállóra van 8 órakor még kérdéses, hogyan fog beérni kilencre. Marad az autó és hamarosan kiderül, hogy a berlini reggeli dugó még rosszabb a pestinél, méteres araszolgatások kb. 40 percig, majd a z Oberbaum brücke közelében Anni feladja, kiszáll és gyalog indul tovább (már nincs messze a BASF) én 10-re érek vissza. Délután leteszteltem az utat biciklivel: bár itt nincs végig bicikliút, kényelmes tempóban 20 perc az út, ha megtekerném negyedórán belül lennék.
Egyébként a kerékpáros közlekedés feltételei kitűnőek és úgy tűnik, hogy a helyiek dacolva a hideg széllel, élnek is vele. Seregnyi bringás rója a bringautakat (ami szinte mindenhol ki van építve) - képzelem mi lehet nyáron, lehet hogy a kerékpárforgalom dugul be (de legalább füstmentesen).
Apropó füstmentesség… Úgy tűnik, az emberek nem bánják, és mindenhol betartják a dohányzás tilalmat. Jó azzal a tudattal beülni valahova, hogy utána nem lesz büdös mindened. Remélem egyszer Mo.-n is bevezetik ezt, bár ott úgyse tartaná be senki, mintahogy az elkülönített „nem dohányzó” rendszer is alig-alig működik. Persze bírságolás lenne—de ez minden.
Ebéd után kerékpárra pattantam és bejártam a várost (egy kis részét), hogy megtapasztaljam az irányokat, a környékeket, hogy mi merre van, és hogy milyen tájékozódási pontok vannak. Este nyelviskola keresés a Gelbe Seitenben és Wohnungen zu vermieten keresés az immobilienscout.de-n. Az árak elfogadhatónak tűnnek.
A kávézóban, ahol este intereneteztünk a pincérnő Anninak arra a magyarul (nekem) feltett kérdésére, hogy mi az a Ziegenkäse, magyarul azt felelte, hogy „kecskesajt”. Kiderült, hogy ő már itt született Berlinben, de a szülei magyarok és ezért tud (tökéletes kiejtéssel, tökéletesen) magyarul. Beszélgettünk még vele egy pár mondatot és láttunk egy magyar fiút, aki most jött ki szintén és munkát keres—diák talán. Német tudás nélkül nem könnyű, azt mondják.
