A hétvége hihetetlenül gyorsan véget ért, kezdetét vette a munkakeresés, A Gelbe Seitenből kiírtam a nyelviskola címeket és mindenhova elmegyek egy önéletrajzzal felfegyverkezve. A legtöbb esetben a recepcióig jutok, ahol megígérik, hogy visszahívnak majd, de eddig még nem hívtak, egy helyen a főnökig jutottam, de kiderült, hogy abban a nyelviskolában anyanyelvi tanárokat alkalmaznak csak. Sajnos ennek a nagy berlini multikultinak egyik hátránya rengeteg itt élő amerikai és persze angol. Bár szerintem nem jobb olyantól tanulni, akinek fogalma sincs mit miért mond úgy, ahogyan teszi, de hát ez a trendi – ez van. Eddig bejártam Mittét és Kreuzberget.
Ma folytatom a terepmunkát Friedrichshainban és Prenzlauerbegben, azután marad még Schönberg és Charlottenburg. Jó lenne a belvárosban maradni.
Találtam egy állást az interneten, ahol magyarul beszélő munkaerőt keresnek bizonyos Kundenbetreuer pozícióba. Miután 2 és fél órát próbáltam pályázni a német nyelvű internetes pályázati rendszerükön keresztül, feladtam és kinyomoztam az illetékes HR-es számát és felhívtam. Szerencsére beszélt angolul és megadta az e-mailcímét, ahova már el is küldtem az önéletrajzot. Bizakodóan nyilatkozott a telefonban, azt mondta, hogy talán több lehetőséget is tud ajánlani, de előbb küldjem el a CV-met és majd visszahívnak. Ez tegnap történt, remélem a héten jelentkezik. Alles zusammen, ezt mondhatom, hogy elvileg a következő napokban izzani kell a telefonomnak. Majd meglátjuk… Apropó telefon, van már itteni számom.
, ahol állítólag mindent kapni, és U-Bahnnal (ami itt a nevével legkevésbé sem összhangban a magasban megy) haza is tudom vinni a matracot és a kerékpárt is. Meglepetésemre gyorsan találtam is egy matracost és volt összecsukható, hordozható, levehető ajtós is €40-ért (szó se róla, kipróbáltam, nem volt olyan szörnyű rajta feküdni). Kérdeztem, hogy nincs-e valami kedvezmény. A fiatal eladó fiú (nyilván nem érdekli, hogy mennyi a bolt haszna) hajlott is erre, de mondta, hogy a főnököt kell kérdezni. Bezzeg az ellenszenves kapitalista szipirtyó egy jottányit sem akart engedni – hiába érveltem, hogy egy ugyanakkora nem összecsukható csak 25. Felháborodottságot színlelve távoztam.
Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám: a nem is tudom hány kilométer hosszú Schönhauser Allee-n, bár számtalan bolt van, de ágyhoz még csak hasonlót sem árulnak. Visszatekertem a belvárosba, közben eleredt az eső. Az Alexander Platz környékén volt egy bútorbolt 300 féle konyhaszekrénnyel, de ágy egy darab sem. A eső tovább esett, én meg meg már káromkodtam, közelgett a 6 óra, a boltok zárnak és már szívesen megvettem volna azt a bizonyost €40-ért. Végig mentem a Friedrichstrassén és beléptem az amerikai zónába vissza Kreuzbergbe a Hallesches Torhoz, ami talán 100 méterre van a lakásunktól, ahol észrevettem egy hatalmas bútoráruházat… És igen, volt matrac is, összehatható és „levehető ajtós”, NDK és €19.99-ért adták. Igaz hogy kicsit véknyabb, kicsit puhább, de a miénk. Úgyis én alszok majd rajta…
