Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Archívum

Feedek

Február 12.

2008.02.12. 16:40 :: exberliner

A visszajelzésekből úgy látom, hogy pesszimistának tűnnek a posztjaim, tehát ezúton is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok pesszimista a jövőt illetően, csupán hiperrealista a jelen viszonylatában. :)

Nos a reggeli interjú jól ment, bár kevés eredményt hozott: megállapították, hogy alkalmas vagyok és hamarosan több ajánlattal is jelentkeznek, különösen ha hajlandó vagyok Potsdamba járni dolgozni, vagy például szívesen vállalnék éjszakai műszakot is. Mind irodai munka.

Szóval ez amolyan „time sharing” vagy „job outsourcing” vagy „outplacement” cég, ki hogyan szereti vagy tudja hívni: ami annyit tesz, hogy munkaerőt közvetít és helyez ki más cégeknek és természetesen lehúz egy kis különbözettel, csakúgy kapitalista, kizsákmányoló módon. Zsuzsikának biztos ismerős a történet, nem régen beszélgettünk ilyen profilú cégekről.

Egyébként az illető személyzetis igen szimpatikus fiatalember volt, jól elbeszélgettünk. Végül abban maradtunk, hogy amennyiben konkrét ajánlattal jelentkezik majd (igérete szerint egy héten belül), akkor megbeszéljük a konkrét feltételeket és amennyiben elfogadhatóak, akkor hajrá.

A másik kedves történet a lakással kapcsolatos. Azt a választ kaptuk ma, hogy csütörtökön vagy pénteken eldönti a tulajdonos, hogy kiadja-e nekünk a lakást. Persze ha németek vagy legalább angolok vagy franciák lennénk, akkor más lenne a helyzet, de így, hogy kelet-európaiak vagyunk… (Ő maga mondta)

Anni nagyon megbántódott és igen kutyául érzi magát, hogy így az arcunkba mondták, hogy másodosztályúak vagyunk. Hiába vígasztalom azzal, hogy ebben a történetben nem mi vagyunk másodrendűek, hanem a kedves Herrrr Schulz osztályon aluli, és saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, itt nem nekünk kell rosszul érezni magunkat – mert nem mi vagyunk a „hibás áruk.”

Mindenesetre tovább keresünk… Ha csak rajtam állna, én azt mondanám Herrrrr Schulznak, hogy (ezt inkább itt nem fejtem ki)…

Újra leírom ide a végére, hogy a kezdeti nehézségek nem vették el a kedvem. Tény, hogy jobb lenne már a közérzetem, ha lenne már munkám és hasznosnak érezném magam.

Holnap reggel interjú: nyelviskola gyerekeknek.

A mai kép a jelenlegi, 27 négyzetméteres lakásunk konyháját ábrázolja. Tegnap pedig lemaradt az alexanderplatzi csendélet (zárójelben utaltam rá) - ma pótolom, íme:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://exberliner.blog.hu/api/trackback/id/tr36336495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S_Gábor 2008.02.13. 21:36:04

Egyébként szerintem Herrrrr Schulz viselkedése nem is annyira felháborító. Sőt én akár természetesnek is mondanám.

Ha belegondolok akkor én sem adnám ki a lakásomat mondjuk kínaiaknak. Akik még nem is beszélnek magyarul csak angolul, és a pár férfitagja meg nem is dolgozik.
Hiába van Európai Unió meg miegymás, a nemzetek közötti kulturális különbségek és rossz sztereotípiák mindig megmaradnak.
És visszaemlékezve a német élményeimre, ahhoz képest a németek még nem is voltak tele annyira előítéletekkel, mint amennyire esetleg én lennék hasonló helyzetben.

Kéz és lábtörést a nyelviskolához.

exberliner 2008.02.14. 11:12:39

ez igaz, de hát a fő kérdés az, hogy te kiadnád-e nekünk a lakásodat, úgyhogy én nem is dolgozom - mert ugyanakkora kockázatot vállal Herrr Schulz is, mint te vállalnál hasonló esetben. Nem is beszélve a €1400 kaucióról, ami csak biztosít neki valami garanciát, ha baj lenne velünk. Anni keresete (amiről látta az igazolást) meg három ilyen lakásra is elég lenne.
további kérdés, hogy kiadnád-e nekem a lakásodat, ha te kínai lennél? :)

és egy németnek kiadnád? pedig mutatnék itt neked olyan karl marx stadti menekültet, hogy egy cipőfűzőt nem adnék neki kölcsön

nem is beszélve arról, hogy angol vagy francia (tehát 2. vháborús ellenség) nyugodtan lehetnék. :)

némeik pesti , hivatalosan nem dolgozó kínainak 3x annyi pénze van, mint amennyiről mi ketten együtt álmodunk :)

egyébként, igazad lehet, természetes előítélet ez - de nekem most nem esik éppen jól :)

végezetül nem is vagyok kínai...

S_Gábor 2008.02.14. 18:14:05

Nem az a lényeg hogy dolgozol vagy sem, ez mellékes, mert pénzetek van.
Az előítéletekről szólt a kommentem.

Ha kínai lennék, akkor a laoszi bevándorlónak nem adnám ki a lakásomat és így tovább... ez a sor egyébként folytatható egészen a még fel sem fedezett az esőerdőben háborítatlanul kőkorszaki körülmények között élő törzsekig. :)
A kínai néppel semmi bajom sincs, csak egy példa volt.

Én szerencsés voltam, mert ilyen előítéletekkel egyébként nem találkoztam németo.ban lakáskeresés során. Vagy ami elutasításban részem volt, az már eleve azért volt, mert a telefonban hallották az akcentusomat...ki tudja? :)

A lényeg, hogy nem úgy kell felfogni az ilyen eseteket, hogy az ellenetek irányul, mivel az is lehet hogy Herr Schulz előző bérlője egy szakadt lengyel bevándorló volt, aki nem fizetett sosem meg leamortizálta a lakást, és emiatt automatikusan azonosította kelet európával azt az egy esetet.

Várom a nyelviskolai beszámolót.