Szombaton megnéztünk még két lakást, vagyis csak egyet, mert a másik címről elkéstünk. Nem messze van a Kollwitz Parktól, azaz nagyon közel ahhoz a lakáshoz, amit most szeretnénk kivenni. Ami a lakáshelyzetet illeti, elküldtük az adatainkat meg a SCHUFA ellenőrzéshez a hozzájárulást (ez olyasmi, hogy nem vagyunk BAR listásak és nincsenek bérleti díjtartozásaink), az ügynök, aki a lakást is megmutatta, azt írta, hogy elküldte az adatainkat a tulajdonos céghez, akik most – gondolom elbírálják, hogy kiadják-e nekünk vagy sem. Mindenesetre most optimistább vagyok; egy nagyobb céget talán kevésbé vezérelnek előítéletek, mint egy magánszemélyt. A Kollwitz Platzon egyébként jópofa piac van vasárnap, biómézet, lenolajat és kézműves termékeket árulnak körben a tér mentén, a környékbeliek pedig nézelődnek és beszélgetnek. Inkább tűnik hétvégi terefere programnak mint komoly Wirtschaftnak.
Tegnap elmentünk a Kurfürsterdamnra, a régi berlini főutcára, Nyugat-Berlin egykori központjába, ami leginkább a pesti Andrássyra hasonlít, bár jóval kisebb a forgalom.
Itt áll ez a templom:
A Francia Intézetben – ami egy kisebb francia negyed közepén van: francia üzletek, kávézók, stb. - a Cinema Parisban megnéztünk egy francia filmet német felirattal. Érdekes módon értettem. Ezen kívül a nap eseménye Koszovó függetlenné válása volt, amit városszerte dudáló konvojokban zászlót lengető albán maffiózók ünnepeltek (csak BMW, Merci és Audi Q7).
