A hétvége fúrással (milyen jó, hogy hoztam fúrót) és polcszereléssel telt: van már hova pakolni a ruháinkat. Vettünk egy jelentősen leértékelt TV-t is, bizonyos SEG márkájút. :) Szinte lakályos a lakás. Sajnos internet csak áprilisban lesz, mert itt Németországban – ezen is látszik, hogy mennyivel elmaradottabb piacgazdaság, mint a miénk – az internet és telefonbekötés 2 hónapot vesz igénybe.
Megjavult az idő, mondhatni tavasz van, megbolydult a környék is. Egy csomó turista jár-kel az utcánkban, vonszolják a guruló bőröndjeiket. A szomszédunkban van egy hostel, de 100-méteren belül még négy low-budget szálloda van (Ibis, Holiday Inn, ilyesmik). Az osztálykiránduló középiskolások is itt vonulnak a Potsdamer Platzra.
A nyelviskolában búcsút vettünk Herr Läßkertől (ez a helyes írásmód, azt hiszem) és egy fiatalabb lendületes nő vette át a helyét, aki bár kevésbé szórakoztató, de jóval hatékonyabb órákat tart. Kifejezetten örülök a váltásnak. Szünetben cimboráltam az egyik jemenivel, aki orvosnak tanul és jól beszél angolul – nem is értem miért éppen Németországba jött tanulni, lehet persze, hogy a képzés angolul van… Érdekes módon, a csoporttársaim többsége úgy hiszi, hogy Magyarországon (ha egyáltalán van fogalmuk róla, hogy van olyan) angolul beszélnek. Tulajdonképpen egyre inkább így van… :) Itt is nagyon terjed az angol, a német tele van angol jövevényszavakkal, és a fiatalok mintha félig angolul beszélnének: egész kifejezéseket vettek át az angolból. A boltokban a feliratokat, reklámokat meg bárki, aki beszél angolul, értené.
Ismételten jelentkeztem angol call centeresnek – rettenet kitölteni az online pályázati adatlapokat, miközben többször fagy a Firefox és elszáll minden. Jött egy pár elutasító válasz is, többek között Anni cégének HR-eseitől is.
Itt éppen a Hauptbahnhofot takarom:
