Úgy tűnik végleg visszatért a tél, most is éppen hózápor van odakinn, amit néha jégeső vagy átmenetileg napsütés vált fel. Most nem bánom, hogy nem vettek fel bringás futárnak sem („próbáljam meg egy hónap múlva újra”), mert ebben az időben kegyetlen lenne kinn tekerni. Az iskolába bringával megyek, de 20 percet ki lehet bírni. Munka fronton felbukkant egy tanítvány, aki a kijiji.de-n jelentkezett a hirdetésemre. Részleteket majd szombat után (ekkor lesz az első óránk). Remélem, ezzel most már elindul valami. A negatív oldal: a nyelviskolába úgy tűnik most nem kellek, ahogy sejtettem Vermitlungsgutscheinom sem lesz, futárnak meg még nem vagyok elég régen a városban…
Húsvétkor vendégek jártak/nak nálunk, Anni barátai, ennek köszönhetően egy kicsit mi is turistáskodtunk. A városnézések persze elég szakaszosak voltak a sok vihar miatt, de nekünk is hozott újat: megnéztük kívülről a charlottenburgi Schoß-t és Potsdamban is jártunk, a Sanssoucinál. Gyönyörű park veszi körül tele tavaszi virágokkal és mókus is akad, nyáron valószínűleg nagyon szép a kert. Meg is született a jelszó, majd szép időben visszajövünk még ide. Ma már nélkülünk bóklásznak és este mennek vissza Angliába. Mellesleg Bristolban (oda valósiak) szerintük akár válogathatnék is a munkák közül, persze, érthető okoknál fogva, angol tanár ott nem lehetnék, na de itt sem, úgyhogy mindegy. Ellenben nagyon tetszett nekik Berlin és azt mondják, hogy sokkal „élhetőbb” mint Bristol: biztonságosabb, szervezettebb, tágasabb, a közlekedésről meg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni (már amikor nincs sztrájk, ugyebár…) Az ő lakásuk körülbelül egyharmada a miénknek és mégis többet fizetnek érte, az üzletek is drágábbak mint itt; mindeközben a fizetések szinte alig magasabbak odaát. Állítólag a választékkal is jobban állunk, de gondolom e tekintetben Berlin nem mérhető Londonhoz. Anglia tele van már lengyelekkel, azt mondják. Itt én még eggyel sem találkoztam, de gondolom, akadnak bőven.
Többször el akartunk menni szórakozni is, a fiatalok nagyon képben voltak, hogy hol mit kellene meghallgatni (a berlini klubélet szinte világhírű), de minden nap úgy elfáradtunk a turistaprogramokban, hogy este már nem volt erőnk elindulni – én végül is ezt nem bánom, Berlin előlem nem szalad el. A kép itt jobbra késő délután az ablakunkból készült.
Ui.: Isten éltesse a Gáborokat!