Potsdamba nem jutottam el, úgyhogy nem tudták megállapítani, hogy tudok-e angolul helyfoglalásokat ellenőrizni. Keddig nem jeleztek vissza, úgyhogy felhívtam őket, de leráztak azzal, hogy a kollégájuk fél órán belül visszahív majd, ami persze nem történt meg. Nem is értem pontosan az ilyen attitűdöt, de úgy látszik itt ez dívik.
Most jelentkeztem napközis tanárnak angol nyelvű iskolába (kettőbe is). Felhívott egy cég, aki tanárt keres, angol anyanyelvűt (már rutinosan váltok nemzeti identitást is), egyetlen probléma maradt, hogy nem vagyok egyéni vállalkozó és nincs adószámom. Úgyhogy lépnem kell – azaz vállalkozni, úgy tűnik. Felvennének viszont flörtvonalra csetternek :) Ez a legjobb eddig – bár van olyan nyelviskola, aki takarítónak vagy könyvtárosnak is alkalmaz bárkit, cserébe szállást és ingyen németórákat ad.
A német órákon Francescoval cimborálok leginkább, aki jobban tud németül, ugyanis német barátnője van (babát vár a 8. hónapban már). Mindenesetre jókat dumálunk, szerencsére nem tud angolul (én mégúgy se olaszul), úgyhogy német kényszer van.
Még mindig tart a szürke és esős időszak – kíváncsi leszek az idei év berlini öngyilkossági statisztikáira...
(Sigismundstraße)
