Május 1-én nem indultunk bicikli túrára, mert reggel az időjárás esővel kezdett. Szokásos forma gondoltam, miközben Anni megázott futás közben. Délután elmentünk inkább az Alte Nationalgaleriebe. Sok jó kép volt itt is, de az audiokommentárok jóval rosszabbak voltak, mint a múltkor a Gemäldegalerieben. Az épület azonban gyönyörű, kár hogy a körülötte futó sztoát éppen felújítják. Utána mozi a Hackeshe Höfében – egy elég jó francia filmet láttunk német felirattal... :)
Közben a kreuzbergiek csendesen múlatták az időt, bár a hírforrások szerint idén is csak szerény keretek között vigadott az istenadta. Napközben azért jó pár rendőrségi harckocsit (nem tudok rá jobb szót) láttunk; szegény Máriusz (már) nem jutna levegőhöz ha látná az itteni rendőrségi azonosítókat... :) Hamburgban most jobban kitettek magukért.
Pénteken jobb idő lett, így elmentünk kerékpározni, nagyon szép erdei úton tekertünk. Jól lehet haladni, a terep csak enyhén dimbes-dombos, a kerékpárút széles és többnyire kitűnő minőségű. Nagyon jó horgászterepek mellett mentünk el: egy nagyon szép csatorna mentén vezetett az út egy szakaszon, tele stégekkel, néhol pedig elhagyatottabb volt a part, majd egy elég nagy tóhoz érkeztünk, amit tévedésből sikerült majdnem 2x megkerülni. Visszafele 10 km-rel hosszab volt az út (az össztáv így kb 110km lett), mert eltévedtünk és már egészen sötétben értünk vissza Bernauba, ahonnan az S-bahn hazahozott. Útközben persze 2x is esni kezdett, de nem áztunk meg... a legújabb kár: a célegyenesben (tényleg abba a minutumban, hogy megérkeztünk az állomásra) eltört a csomagtartóm rögzítése.
Azt figyeltem meg, hogy a németek mennyire kedvesek a boltokban, a pékségben, egyáltalán munka közben: mosolyognak, segítenek, tegnap egy cukrászdában ingyen sütit is adtak. Azt hiszem más itt a hozzáállás mint Pesten, persze a fizetések is mások...
A szombati angol kellemesen telt, nagyon élvezem az órákat és a „kis diákom” is. Az asztalon mindig kávé, süti ásványvíz és minden feladat után fél órát beszélgetünk az adórendszertől az amerikai előválasztásokig mindenféléről. Azért tanítok neki szavakat is és megfigyelem, hogy miket ír a szótárába németül. Közben elmesélte, hogy hogyan szelektál, mikor új munkaerőt keresnek a részlegébe és hogy a német törvények miatt, melyek tiltják a diszkriminációt, sokszor nem mondhatja meg az érdeklődő jelentkezőknek őszintén, hogy miért nem őket választotta, például mert mondjuk lengyel az illető vagy ilyesmi. Szép csöndben hallgattam és gondolkoztam, hogy mikor mondjam el majd neki, hogy én meg pl. magyar vagyok... és polak, venger dva bratanki :)
Anni akkora tempóval veti bele magát a német tanulásba, hogy lassan elhúz majd mellettem: tanfolyamra is jár, meg a céges németórákra is: ma például elvonult a könyvtárba, hogy egész nap németet tanul. Most a bringatúrán vettem észre, hogy már beszél a pincérekkel, az eladókkal... kedvenc szófordulata a franciásan ejtett „NO DANKE.”
