A Karneval der Kulturen igen érdekes esemény, színes forgatag, Kreuzberg ünnepe, összberlini piknik, és mulat a paraszt egyben. Mikor délelőtt kimentünk még csak sima búcsú hangulat volt, ezernyi (de tényleg városrésznyi területen) mütyürkeárus indiánnal, kínaival, feketével és fehérrel: volt karkötő és csiszolt kagyló, fejmasszírozó és szalmakalap, börek, lángos, abszint, kolbász, palacsinta: minden. A helybeli kölkök felcsaptak kóla, sör és csoki árusnak; így látva a kerüetet talán most értettem meg mit is jelent:" Berlin is arm, aber sexy".
(Blücherplazt - Kreuzberg)

Egy drezdai töltött kenyér (ami egy utcán felállított kemencében sült, benne sajt a tetején meg tejföl és szalonna) és egy korsó lengyel sör után elindultunk megkeresni a felvonulást, egyre mélyebbre jutva Kreuzberg azon részében, amit Anni csak úgy emleget „Turkish delight”. Ez a transzvesztita dobos elég jól játszott és nagyon sok pénzt keresett az egyik utcasarkon.
Anni találkozott az egyik „integration kursszos” csoporttársával aki a cimboráival a házilag készült salátáját és sütiket igyekeztek eladni, vagyis sörre átváltani. Ekkor jött az ötlet, csináljunk otthon vagy húsz muffint és milyen jópofa mulatság lesz árulni. Nyilván 20-25 darabon meggazdagodni nem fogunk, de azért hosszas vitát folytattunk az árképzésről: 1,50 1,30 vagy 1 euró legyen... Sajnos a muffinbiznisz nem lett valami túl sikeres, másfél óra alatt a Gneisenaustraße mentén 8 muffin ment el. Közben odaért a felvonulás is: ahogy esteledett, a nép egyre részegedett és a zenétől eltekintve a hangulat kezdett egyre Bukarest-parádésabbá válni, úgyhogy mi hazavettük az irányt...