Állásfront
A tegnapi interjú a Wall Street Institute-ban elég jól ment. Most is a „nekem nem olyan fontos ez az állás”attitűdöt alkalmaztam, ezúttal is szerencsésen. Ennek a „műintézménynek” az a nagy előnye, hogy itt „hagyományos értelemben” alkalmazzák a tanárokat, adóstul, társadalombiztosításostul, satöbbi. Viszonylag közel van hozzánk, így kerékpárral mentem. Egy elég fiatal lány interjúztatott, vagyis felmérte tudok-e angolul, milyen az akcentusom satöbbi. Az interjú annyiban újat hozott, hogy feltett néhányat a valódi HR-es maszlagkérdések közül is, amivel azért meglepett egy kicsit, mert bár tanítványok tucatjaival beszélem át pont az ilyen „mondj magadról három melléknevet” és „három gyengeséget” típusú HR-kliséket, én valahogy nem nagyon szoktam elgondolkodni rajtuk. Mindenesetre jól rögtönözhettem, mert bár a leányzó többször elmondta, hogy„mi általában csak anyanyelvi tanárokat alkalmazunk” mégis átmentem a rostán. Jövő héten újabb beszélgetés lesz valami másik főnökkel és aztán meglátjuk...
Tanulmányfront
A Hartnackschule még a múlthéten egy levéllel lepett meg, amiben azt állítják, hogy jövök nekik 180€-val. Tegnap elmentem hát, hogy tisztázzam ezt a „kialakult helyzetet”. Érvelésük szerint én egy szerződést kötöttem velük (igaz), ami májusra is érvényes, így bár nem jártam egy napot sem ebben a hónapban, ők úgy gondolják, hogy azért fizetnem kellene. Tény hogy azon a papíron (szerződésen? - 5 sor, érthetetlen német nyelven), amit aláírtam annak idején, május 31-ét jelölték meg a tanfolyam végének. Én ezt tudtam, de nem gondoltam, hogy különösebb jelentősége van. (magyar hozzáállás?) Felajánlották, hogy lejárhatom a kérdése egy hónapot később is bármikor, de „mindenképpen ki kell fizetnem” és mindenképpen most. Maradt még bennem egy pár kérdés: pl. hogy ha a kollégájuk anno azt gépeli rá a fecnire, hogy a „diák élete végéig” akkor vajon egész életemben fizetnem kellene-e, hogy van-e itt fogyasztóvédelem és hogy vajon csak azért merik- e ezt velem megjátszani, mert gondolják „szerencsétlen úgyse tud németül, mit tehetne, hát jó lehúzzuk”. Persze, még az is lehet, hogy nem csak jogi értelemben, hanem erkölcsi értelemben sincs igazam, hogy egy szolgáltatásért amit nem veszek igénybe tényleg fizetni illik (bár mint azt a kedves ügyintéző hölgytől megtudtam az oktatás nem szolgáltatás – majdnem megkérdeztem, hogy akkor mi? - de arra gondoltam, hogy a kedves, barátságos taktikával többre megyek, így hát nyugton maradtam). Lehet hogy ordibálnom kellett volna egy kicsit, de ezekből az edzett rókákból kinézem, hogy nem érdekelte volna őket, hanem ugyanolyan nyugalommal behajtatják a lét, tudván 180€-ért senki nem fordul ügyvédhez és nem pereskedik, főleg ha Grundstuféra jár. Szóval a tanulság: megnézni, meggondolni mit írunk alá és hogy a Hartnackschule üzletpolitikája alapvetően erkölcstelen, kizsákmányoló és vadkapitalista. Tehát lottózom, fizetek és a következő hónapban (ha tudom) „lejárom”.
Második hullám
Jártam a másik nyelviskolában is, ahol jövőhéttől szerettem volna Integrationkursra járni, de a német bürokrácia malmai lassan őrölnek, a BAMF malmai különösen lassan: „majd értesítenek”. Mint később kiderült, az ügyintéző, akivel németül gagyogtam magyar volt (Anni ismeri), mindenesetre ez akkor ott nem derült ki.
Magyarfront
Délután már szemfülesebb voltam, mikor a mongol kutatómérnök angol nyelvű trenírozására készülvén nyomtatni mentem ide a Kochstrasséra: az alkalmazott hölgy hellójára kapásból rávágtam, hogy „szia” - persze kicsit csaltam, mert a szóbeszédből már tudtam, hogy ott egy magyar lány dolgozik. Azért nagyon meglepődött a hatodik érzékemen, amivel „első pillantásra beazonosítom a magyarokat” (amúgy tényleg)...
Mongolfront
Úgy tűnik a mongolok, még ha fejlesztőmérnökök is, otthon a földön ülnek (se asztal se szék) – bár ha körülnézek nálunk, úgy tűnik a magyar bevándorlók is...
Hidegfront
Kicsit lehűlt ugyan, de legalább még süt a nap, gondolom az eső még kivár a hétvégéig...
(Tiergarten)
Keleten a helyzet változatlan
A felújítás mindeközben teljes lendülettel halad(?), érdekes módon ma délben is dolgoznak, most éppen a tetőn, pontosan a fejem felett fúrnak és kalapácsolnak, várom is, hogy mikor kezd hullani rám és a gépre a vakolat. Az biztos, hogy akkor a Spreenek megyek... :)
