Vége egy újabb hétnek. Újabb berendezési tárgyakkal leptük meg a nappalinkat, egyre szobásabb... asztalka, ülőke, miegymás. A konyhába pedig egy új jövevény a SEG hűtő rotyog-mormog.
Persze nem csak anyagiakban gazdagodtunk:
Szerdán volt a revü a Wintergartenben, ami elég érdekes egyveleg volt. Korántsem klasszikus varieté, inkább, hogyismondjam, Anni azt mondaná, olyan mint Berlin: régit a modernnel, artistákat divatbemutatóval, technót és heavy metált Cole Porterral keverő kavalkád, túlnyomórészt nyugdíjas közönséggel, ami végső soron szórakoztató, de még egyszer semmiképpsem.
Csütörtökön a Moholy-Nagy „Galerie” kiállítás megnyitója volt a CHB-ban, ahol az volt az érzésem, hogy a rendezvény valódi célja a berlini magyar kultúr-klikk kiváló abszorpciós képességének manifesztációja volt. Voltak legószobrok és fotómontázsolt képregényszerűség, nem mellesleg a potyapezsgőt is gyéren mérték... szóval nem volt miért maradni.
Péntek este megnéztük a Rotfrontot (az egyik „hazai” érdekeltségű berlini banda) a koncerten találkoztunk Anni pár munkatársával, ismeretlen magyarokkal, és magyarul beszélő ismerősökkel meg persze Dorkával és barátaival. Az eldugott motoroskocsma alig-alig megtelt, de a hangulat remek volt és a tulajok olcsó „fütyülős barackkal” igyekeztek fokozni. Szombaton ezért kissé nyűgös voltam, a bútorprojekten kívül majd minden kommunális tevékenységet bojkottáltam.
Vasárnap voltunk Hundertwasser kiállításon, amihez jóval kisebb volt a hírverés és olcsóbb is volt mint anno tavaly Pesten, mégis színvonalasabbnak éreztem és a helyszín (Kulturstiftung Schloss Britz) igazán nagyon pofás. Szép kis kastély parkkal. Oda felett átvágtunk Neukölnön, ami korántsem olyan vészes (nappal), mint a „nyócker”, holott ez itt a gettó.
(Kulturstiftung Schloss Britz)