A múlt héten újra interjún jártam és próba órát tartottam, ahol egy kollégám játszotta el (sikeresen) a kákán is csomót kereső diák szerepét. Azt mondta rövidesen megkeresnek, de majd hiszem ha látom. Mindeközben kedvenc kis cégem tovább gyarapodott, így egy újabb tanítvánnyal bővült a klientúrám.
Kirándultunk is, ezúttal falusi turizmus volt a program Algäuban. Hegyet másztunk és megnéztünk egy pár népszerű túristamágnest, melyek rám nem különösebben voltak hatással. Az úton először ellenőriztek rendőrök, konkrétan, hogy szállítunk e fegyvereket vagy kábítószert – a magyar rendszám varázsa…
Majd' elfelejtettem, nincs már állvány az épületen, új színekben pompázunk, már csak a tetőt újítják. Mivel a tetőfeljáró közvetlenül az ajtónk előtt van, óvatosan kell kilépni, nem mellesleg, a munkások által széthordott sárban helyes kis ültetvényt nevelhetnénk. Herr Spießer, a kedélyes szomszédunk most persze hallgat.
Anni már németül beszél a kollégáival, csak ritkán használ francia vagy angol szavakat a mondataiban. Lassan újabb német tanfolyamok indulnak, most a VHS-el szemezgetünk , ahol mindjárt vége a nyári szünetnek, már csak az időpontokat kellene összhangba hozni… például, hogy délben ne dolgozzak :/ mert az esti tanfolyam mint a fehér holló – azért csak összejön.
