Mikor a gép leszállni készült, hirtelen szétszaladtak alant a felhők és egy verőfényes Berlin fogadott. Jó újra itt. Örültem a tanítványoknak is, talán ők is nekem - az egyikük most jött vissza a kanadai nyaralásából, őt irigylem most a legjobban. Három hétig járták a Rockiest: a Banff, a Jasper és a Wilmore National Parkokat. Valamelyik nap megnéztem az Into the Wild-ot (németül, angol felirattal ;) ) - amit végső soron tudok ajánlani bárkinek pl. egy vasárnap délutánra - utána meghallgattam a kanadai élménybeszámolót és most én is el- elkalandozok gondolatban...
Lássuk a kellemetlenségeket: elment a TV-adás, mert Herr Sanli és kedves családja (az alattunk lakók, akik mindig pörköltet főznek és éjjel burkolják a teraszt) véletlenül lecsatlakoztatott minket a hálózatról. Nekem nem nagyon hiányzott a Téfau de azért mégiscsak, na.
Mindeközben a tetőn rendületlenül lebzselnek a német építőipar gyöngyszemei. Azt hiszem tavasszal, a hóolvadás után is ott találom majd őket.
Jópofa a VHS, csak hát kicsit érezni, hogy low-budget. Főleg Anni érzi a különbséget, nekem a HS sem volt az oktatás alfája.
Itt van látogatóban Anni unokatesója, aki nagyon vicces fiú (bár két gyereke van) és valódi adórevizor - ő is éppen Berlint fontolgatja. Ma, miután a teraszfestés véget ér és Budát is újra átköltöztetem (ezúttal Moabitból P'bergbe) - azt sem tudom, hogy talál haza, annyi helyen lakott már - valószínűleg ismét Reiseleiterkedem....
Újra megnyílt az SSE Europa-Sportpark (éljen, éljen) a kedvenc uszodám és újra ott voltam úszni.
Nincs most egyetlen friss fotóm sem, úgyhogy csórtam egyet a netről...
