Múlt héten volt a Berlin maraton – mivel ezúttal nem álltam rajthoz, Hailénak volt esélye megnyerni és világcsúcsot javítani, de október 12-én futni fogok a ASICS Grand 10 Berlinen … – így hát szorgalmasan szaladgálok, bár a Berlinben felszedett kilókat még továbbra is féltve őrzöm, mindig magamnál tartom.
Kalandfronton a fejlemény: Annit balance sheet meetingre Párizsba küldik, ahova én is követem, és ahol egykori párizsi kenyéradója lesz olyan szíves, hogy kirándulásunkat fedéllel támogatja. Azaz, mikor otthon a tankok és vízágyúk éppen a Bajcsyn dübörögnek, ti vigyázó szemetek Párizsra vessétek…
Az előző posztban említett revizor, addig-addig fontolgatta Berlint - hiába igyekeztünk legalábbis elbizonytalanítani -, (a honi adóalanyok fellélegezhetnek) November 1-től már, kis családjával együtt, berlini lakos lesz.
Holnap munkaszüneti nap van, leomlott a fal. Ez alkalommal alaposan átbeszéltem a tanítványaimmal a kelet-nyugati helyzetet, ami néha úgy tűnik, még ennyi év után is „fokozódik”.
Kedvenc fejlesztőmérnököm pedig visszatért a mongóliai nyaralásról és diavetítős beszámolót tartott. Nagyon szimpatikus nép és gyönyörű ország – én pedig mindinkább Ázsia-szakértővé válok. (ki hallott már pl. rajtam kívül mongol hip-hopot?)
