A világválság lassan beszédtéma lesz, bár még senki nem érzi, de már tudnak róla. Vélhetően a cégek elsősorban a dolgozók oktatásának költségeit fogják megnyirbálni, gondolom csökkenhet a kereslet irántam is. Ennek ellenére péntektől van egy újabb tanítványom… A régi csapatból többen most Nicaraguában vagy Zanzibárban és Malawiban vannak, azaz akad most üresjárat.
Szombaton kitekertünk a Gründerzeit Múzeumhoz Mahlsdorfba, hogy zárva találjuk, ami nem jelentette azt, hogy be ne mentünk volna – aukció volt, csupa idős hölgy és úr licitált még régibb zsebórákra és dísztárgyakra, gondolom ebből akarják előteremteni a ház felújításának költségeit. Azaz az egykor népszerű esküvői helyszín és meleg zarándokhely jelenleg fel van állványozva, kívülről élvezhetetlen. A képen látható úriember az egykori tulajdonos, Charlotte von Mahlsdorf (született Lothar Berfelde) lelkes műgyűjtő (és minden egyebet gyűjtő) volt, aki az otthonának több mint 20 szobáját (főként) régiségekkel rakta tele. Péternek biztos nagyon tetszene - ha jönne Berlinbe, ugyebár...
A hétvége másik nagy eseménye az ASICS Grand 10 futóverseny volt. Felkészülésképpen megvettem a világ egyik legrondább futócipőjét, ami bár kitűnő darab (asics nimbus 10), de oly randa színekben pompázik, hogy szegény boltosok kénytelen voltak addig-addig leárazni, még egy szegény emigráns rá nem fanyalodott. Azóta a Tiergarten állatai korábban térnek nyugovóra és a még ébren lévők rémülten menekülnek zugaikba, mikor esténként nekivágok az ösvényeknek. A versenyen, vasárnap délben, egy ilyen semmilyen távhoz képest, meglepően sokan voltak; látszik, hogy a berliniek szeretnek futni. A charlottenburgi kastély elől rajtoltunk, az útvonal elég szép volt, bár én a Ku’dammra már nem nagyon emlékszem. Ahhoz képest, hogy mennyire nem vagyok edzésben (és főleg mert későn értem oda és hátulról kellett rajtolnom és ezért rengeteg időm ment el a lassabbak kerülgetésével :) ), nem ment rosszul, kategóriámban 155. lettem 52’ 29”-el. :)
