Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Archívum

Feedek

Október 28.

2008.10.28. 22:23 :: exberliner

Párizs. Az easyjet szokásához híven egy órát késett, úgyhogy már 11 után landoltam az Orlyn. Az Orlyval nevű – a várost a reptérrel összekötő, vezető nélkül közlekedő vonat – már nem járt, így kissé kalandos úton: busszal, metróval, vonattal, alig több mint 2 óra alatt értem St. Cloud-ba. St. Cloud egy külváros, zöldövezet csinos villákkal, csendes kis utcákkal (már amennyire Párizsban bárhol is csend lehet). Igen, az ott töltött pár nap alatt folyamatosan csúcsforgalom, dugók, agresszív sofőrök – hiába a számtalan metróvonal – a Párizs legalább annyira élhetetlen, mint Budapest; talán még kissé bűzösebb is, amennyiben ez lehetséges. Az éttermekben a berlini árak dupláját kérik, az üzletekben 20-30%-al kerülnek többe az áruk. Szám szerint 3 azaz három franciával találkoztunk, aki kedvesnek nevezhető volt, egyébiránt a pincérek/nők, akikkel dolgunk akadt, arrogánsan viselkedtek,  a többi párizsi akikkel valamiért kapcsolatba kerültünk (eltekintve szállásadóinktól) mind bunkók voltak. Nagyvárosi ártalom lehet ez. Tudom sokan mondják, hogy francia tulajdonságról van szó, pedig többnyire Pesten is ugyanezt a légkört lehet tapasztalni, talán a felszolgálás otthon azért még jobban megyeget.  Egy(?)másik megfigyelés, aminek konklúzióját nem lehet sem elhallgatni sem tagadni: a párizsi nők tényleg nagyon az élen vannak, még a mi híres hazai „kínálattal” összevetve is.

Ami a hangulatot és főleg az építészetet illeti, Párizsban az elmúlt jónéhány évszázad nem múlt el nyomtalanul, a megalomán birodalmi szimbólumok mellett sok-sok szépség is megbújik; gyakorlatilag mindegy merre indul az ember, biztosra veheti, hogy hamarosan valami látnivalóba ütközik. Nekem leginkább a Rodin Múzeum tetszett, annak ellenére, hogy a felét sem láttam, mert jött a záróra (3/4 5-kor) és a francia szakszervezetek koncain hizlalt személyzet könyörtelenül kiparancsolt mindenkit. Akármit is csinált a fickó (mármint Rodin), minden művéből árad a zseni.

Érdekes élmény a Sacre Coeur környékét körüllengő hangulat, a helyi polgárok a Marlboro mellett egy számomra ismeretlen márkájú cigit is adnak, de hamisított parfümökből és Rolexből sincs hiány, a templom alatti park pedig leginkább a ny-i Morninsgide Park hangulatát idézi. Itt természetesen a könyvet, amit kerestem, is megtaláltam és beszereztem.

Ami az egyéb turista mágneseket illeti, a Notre Dame az amelyik nekem nagyon bejött, épp mise vége volt mikor bementünk és az orgonista egyszerűen zseniálisan játszott. Ha itt lenne, csak ezért elmennék minden vasárnap misére. A Tour Eiffel is jópofa éjszaka kivilágítva.

Az utolsó estét az Orlyn töltöttem: hajnalban indult a gépem, 3 körül kellett volna kelnem, hogy kiérjek a reptérre -  taxival, mert más akkoriban nem jár. A helyi őslakos hajléktalanok táborától kissé távolabb meghúztam magam egy padon és 3 órát aludni is tudtam.

Jó volt újra Berlinbe érkezni. Az S-bahnon olvasgattam a reptéri Morgenpostot és mikor kiszálltam az Anhalter Bahnhofnál (persze szakadt az eső), szinte az arcomba csapott a friss tiszta levegő, a viszonylagos nyugalom és mikor a zebrához értem, egy autó megállt és átengedett az úton. Berlin más.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://exberliner.blog.hu/api/trackback/id/tr44738149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.