A csocsóbajnokságot nem nyertem meg, merthogy le is késtem róla, de esélyem se lett volna, mert jóformán egy éve nem játszottam, másrészt el is késtem és már a negyeddöntők mentek, amikor odaértem. Utólag játszottam egy párat és vagy 4-5 parti után valami halovány árnyékát már produkáltam egykori önmagamnak
Előtte elmentem a Galerie Kaufhofba az Alexán, gondoltam szerzek valami magyar bort a bulira. Könnyen meg is találtam a magyar szakaszt, bár nem vagyok borszakértő, de szerintem a kínálat elég szomorú volt, Bikavérek meg mittoménmik Egerből, tisztára mintha a nyolcvanas években járnánk – Villányból például semmi. Ismét voltak kürtőskalácsosok, ezúttal egészen rosszat kaptam 4 euróért.
Az időjárás pont mint otthon, talán többet esik az eső, de - lekopogom - a tavaszi szélviharokhoz és jégszilánkszitálásokhoz képest igazán mérsékelt és kontinentális, sőt reggelente néha még a nap is süt, legalábbis látszik.
Karácsonyfát szerezni nem volt éppen egyszerű, mert gyökeres fák nem nagyon vannak a piacon – ami egyrészt érthető, hiszen nehezebb, macerásabb és Vízkereszt után sem lehet csak úgy egyszerűen kihajítani a hetedikről – , de végül találtunk egy helyen 2-3-at és egyet el is ragadtunk. Az eklektikus díszek közül a kedvenceink a kézzel készült fabábu csapat, amiket még nyáron szereztünk a bolhapiacon pár euróért. Vidám kis csapat sielő télapóval és barbapapával. Egy szó mint száz, vidáman karácsonyoztunk, este elmentünk a Französische Mission St. Thomas von Aquin Charlottenburgba, ami elég vidám volt, főleg, hogy egy szót sem értettem, elleneben a gyülekezet nagyon jól énekelt és az orgona mellett fuvola és trombita is kísért. Azóta itthon vagyunk, főzünk, eszünk és élvezzük a semmittevést – főleg Anni, akinek idén ez még nem sokszor adatott meg.
Persze, mostanában sokat gondolunk az otthoniakra, Anni szerint honvágyam is van, hiszen karácsonykor távol lenni...
