Karácsony óta itthon vagyunk, csak egészen keveset mozdultunk ki. Szombaton a Museum für Fotografieben jártunk, ahol megnéztük a Helmut Newton Stiftung kínálatát – nagyon jó képek (Helmut lőtte ezt a képet is), a hely a szokásos német professzionális múzeum színvonalat hozta: érdekes, szervezett és kényelmes.
Utána gumibelsőt (és egyebet) kellet venni, ebben a hónapban már ki tudja hányadikat, Anni csak decemberben három defektet már biztosan kapott; nekem ma vágta szét a kereket egy eldobott sörösüveg, amit nem vettem észre. Úgy tűnik, a berlini folklór szerves része, hogy az utcán elfogyasztott sör melléktermékét szilánkokra törjük az úton, már szinte lehetetlen miattuk közlekedni.
Várom már nagyon, hogy valakit törés közben tetten érjek. Lesz ott kenyértörés, kesztyűbe dudálás és bajellátás, vagy nem... Mindenesetre felvinném a pfandot vagy 50 centre, hátha kevesebb üveg törne. Mégjobb lenne, ha este 10-től csak visszataszító műanyag palackokban lehetne a sört kiadni, mintegy pedagógiai jelleggel... Így hát holnap szerelhetem a kerekemet, hogy délután külsőleg és belsőleg is megújulva gurulhassak órára.
Egyébként a tél eléggé gyilkolja a kerékpárokat, az enyém még úgy ahogy ellenáll, de Anni mauer parki szerzeménye folyamatosan amortizálódik, bovdenek szakadnak, fémek deformálódnak, de van remény, valahogy az elmúlt kb. 20 telet is átvészelte (esetleg kamrában).
Elkezdtünk német TV adásokat nézni, nem is annyira borzasztó... (Maga a tény, hogy tévét nézünk is elég borzasztó)