Nos a nevezett kerékcsere nem volt éppen vidám, mert kissé elszámítottam magam: a Zoologischer Gartent U-Bahnnal megjárni nem fél óra, így hát mint a McLaren crew a pit-stopban, úgy dobtam fel az úja abroncsot. Tegnap este, mikor Anni oldtimerével harcoltam (egy menet nélküli csavart próbáltam ráolvasás segítségével meghúzni) megfordult a fejemben, hogy nyithatnék egy kerékpár restaurátor műhelyt,, nem sokkal lennék olajosabb, koszosabb és a szakmai tapasztalat már lassan összejön. (Nem is beszélve a fürdőszoba fronton ebben az évben már kitudja hanyadszor megejtett, ismételt duguláselhárítási műveletekről.)
Mialatt én lassan igazi Meisterré válok és kenőolaj kezd csörgedezni az ereimben, Berlinben ismét megnyílt a front, éjszakánként igen aktív a tüzérség és a légvédelem. Tegnap éjjel már a teraszunkat is lőtték, egy eltévedt rakéta még ma is ott hever a kövezeten. Tegnap órára menet láttam, hogy a Juni 17-en teljes a készültség, épp csak gulyáságyút nem állítottak Gondolom ma éjjel még nagyobb pirotechnikai csapatmozgások várhatók, ezért terveink szerint egy tágasabb óvóhelyen húzzuk meg magunkat, kissé messzebb, Prenzlauerberg környékén.
Ez év végére fenekedett veszedelmek kerekedtek, de egy remény él bennem, kétezerkelenc esetleg még szebb és szerencsésebb lehet.
Mi mást is kívánhatnék hát, a címet idézve: kiadós földcsuszamlást bele az újba.
Ui.: A hazai szállítmányt megkaptam, ezekben az időkben igen nagy hasznát is veszem :) és ezúton is köszönöm.
Más. Ezúton közhírré tétetik, hogy február közepén, küldöttségem kíséretében hazánkba látogatok (már meg van a repjegy), hogy az addig reményeim szerint bekövetkezett szerencsés szaporulatot magam is megtekintsem.
