Január eleje kissé ráállt a rutinra, visszatértem a dolgosabb hétköznapokhoz, ami Annit illeti, őt pedig jóformán elnyelte a munkahelye: január 2 óta nem volt szabadnapja – vasárnap sem. Az időjárás, berlini mércével mérve, elfogadható, a gázhelyzet minket nem érint. (Ha jól tudom, az a bizonyos elzárt – azóta talán már újra megnyitott – gázvezeték itt Berlinben ér véget.)
Decemberben már írtam, hogy újabb angolórák tűntek fel a láthatáron; nos, azóta a tárgyalások beértek: februártól egy újabb kis cég (a Daimlernek szállítanak szóróanyagokat) házi tanítója leszek. Eddig csak egyszer jártam náluk, az iroda nagyon jó helyen van, kedvenc informatikusaimtól mindössze tíz percnyi gyalogútra a Linienstrassén. Az épület valami átalakított gyárféle lehet, egy galériázott szerelőcsarnok alakytottak át, a hatalmas tér az óriási ablakokkal igazán „berlini”. A jövőbeli tanítványok mind korombeliek, szóval ígéretesnek tűnik.