Tegnap lakásokat néztünk. Egyet Friedrichshainban, szintén nem messze a parktól, Anni munkahelyéhez nagyon közel, ahhoz a gyerek nyelviskolához, amelyikbe szerdán reggel megyek interjúra, is nagyon közel van. A környék eléggé lepukkant, a lépcsőház szörnyű, a negyedik emeltre csak lépcső visz; mivel régi épület, nagy belmagasságú lakásokkal, a negyedikre felmenni olyan, mint máshol a hetedikre. Már csak becsületből mentünk fel, bár rajtunk kjvül még legalább 5-6 ember jön megnézni a lakást (kiderült, hogy több is kiadó az épületben és ugyanebben az időpontban, egyszerre lehet megnézni mindet). A lakás jó állapotban volt, frissen felújítva – tényleg semmi baj vele, de hát a környezet. Szóval passz.
Utána elmentünk a Treptower Parkhoz, ahol hétfőn fogunk megnézni 3 lakást, hogy felmérjük milyen a környék. Anni U-bahn / S-bahn kombóval ment, én kerékpárral: kb. 20 perccel értem hamarabb a címre. Ez a környék is (közel van Neuköln, ami állítólag igazi gettó) elég szörnyű. A park bár szép és hatalmas, nem vagyok benne biztos, hogy biztonságos – a környéken csórók, piások, törökök/arabok. Az egyik lakás, az interneten a hirdetésben szereplő a képek szerint nagyon szép, Anni teljesen beleszeretett, úgyhogy nagy csalódás volt neki a környezet. Szidta Berlint, hogy itt csak lepusztult környékek vannak, ami persze nem igaz.
Az a baj, hogy ő még nem járt semerre, csak itt a környező utcákban, a Stresemann str. Szomszédságában és a BASF-nél a Warschauer strassén. Én, aki kerékpárral rovom az utakat, nyelviskolák után hajtva, már jártam más városnegyedekben is, úgyhogy vigasztalásul rábeszéltem, hogy menjünk el a Schönhauer Allee környékére, Prenzlauerbergbe – S-bahnnal jó pár megálló. Nagyon szép házak vannak arra, és minden épület aljában üzletek, kávézók vannak. Elsétáltunk a Mauer Park-i sportpályákhoz, megnéztük a futókat. Már beesteledett, vettünk egy pizzát, a pizzás magyarul mondta, hogy „jó étvágyat” és hogy „köszönöm”.
Este leültünk a Zuccheróban, hogy lakásokat keressünk az immobilienscout24-en. A 2 új célpont: a fentebb említett Prenzlauerberg és Zehlendorf, egy gyönyörű kisváros, ami egybeolvadt Berlinnel. A Zehlendorfi lakások és környezet a hírdetésben szereplő képek szerint valami csodaszépek (persze drágábbak is), el is határoztuk, hogy ma – mielőtt időpontokat egyeztetnénk az ingatlanosokkal – ki is megyünk Zehlendorfba és terepszemlét tartunk.
Ma reggel elmentünk a kreuzbergi Bürgeramtba, hogy bejelentkezzünk ide a Stresemann strasséra. Németországban mindenkinek kötelező a lakhelyét bejelentenie, úgy tűnik lakcím nélkül egyébként is nehezebb boldogulni (pl. munkavállalási engedély állítólag nincs így). A szóbeszéd ellenére, hogy török családok és csadoros, szül szoptató anyukák között kell majd tölteni a délelőttöt, senki nem volt rajtunk kívül a hivatalban (csak az ügyintézők) és negyedórán belül készen is voltunk. Kedvesek és segítőkészek voltak, de persze csak németül beszéltek.
Utána irány Zehlendorf, ami nincs is nagyon messze kb. 20-25 perc autóval és tényleg nagyon szép, de talán túlságosan is kertvárosi a hangulat. Eldöntöttük, hogy van még pár év addig, amíg ide vágyunk. Hazafele megálltunk Wilmersdorfban is, megnéztük a parkot és a környéket: vegyes. Most úgy tűnik, marad Prenzlauerberg.
Most van a filmfesztivál, a Berlinale, minden tele kétes külsejű újságírókkal és filmesekkel, a nyakukban berlinalés kártyával téblábolnak az utcánkban és a Potsdamer Platz környékén. Este megyünk moziba, az egyik fesztiválfilmet nézzük: Garden of the nights.
A Sony Center teteje:
