Exberliner

Nos, közkívánatra… a nyelviskola miatt kár volt felkelni. Nem akarnak munkaviszonyt létesíteni, egyelőre heti 4 órát tudnának adni és akkora lehúzás (€12/45 min.), hogy ha venném a fáradtságot nettót számítani, ennyiért ablakokat is tisztíthatnék. Az interjúztató az akcentusából ítélve vagy amerikai, vagy sok időt töltött ott. Azt mondta, hogy magán nyelviskolák nem fognak állományba venni; nincs kedvem itt szabadúszónak lenni, fizetni a saját járulékaimat, órák után szaladni, az adózást sem ismerem. Csak ha minden kötél szakad.

Szerdán ezen kívül még megnéztem 3 lakást, az egyik tetszett, jeleztem az ügynökségnek – majd meglátjuk, hogy ezúttal mit szólnak az alacsonyabb rendű származásunkhoz. Az idő most jóval hűvösebbre fordult, vége a napsütésnek és a 10 fokoknak. Este a magyar házban filmes program lett volna a Berlinálé miatt itt lebzselő újságírók aktív részvételével, vagyis volt is, csak mi nem mentünk: nekem hosszú napom volt és nagyon fáradt voltam már. Ez a kép abban a lakásban készült, amelyik tetszett:

Tegnap beadtam a jelentkezésemet egy pár állásra, angolul beszélő titkárnő, ügyintéző egy nagykövetségen, call center, stb. Este találkoztam egy itt tengődő 25 éves, magyar egyetemistával, aki szintén munkát keres. Nagy előnye, hogy semmilyen nyelven nem beszél igazán, vagy ahogy ő fogalmaz, csak egy kicsit. Néztünk neki egy pár konyhai kisegítő állást a neten. Majdnem mindegyiknél ott szerepelt feltételként, hogy sehr gut Deutschkentnisse szükséges. Az egyik hirdetésben önéletrajzot, bizonyítványokat, fényképes jelentkezést kértek – konyhai kisegítőnek, mondom mégegyszer. Közben elmesélte, hogy ismer egy pár itt élő magyart: az egyiküknél lakik, akit a Platten Seenél ismert meg. Azt mondja, hogy a német állampolgárságú magyaroknál az a rendszer, hogy mind munkanélküli segélyen van (ami itt, ha családod van nettó €1500) és mellette feketén dolgoznak. Reménykedett, hogy segítenek neki munkát találna, de csak jó kívánságokat kapott. Vigasztaltam, hogy még ez is jobb, mintha átkot szórtak volna a fejére.

A csütörtök délután a mosás jegyében telt, ha jobban végig gondolom, a mai délelőtt is, ugyanis elromlott a ház aljában lévő mosodában található szárítógép. Ez persze azután derült ki,  miután két mosógépet teleraktam, kimostam és az első adagot megpróbáltam szárítani. A Hausmeister (régebbről már jó barátságban vagyunk – emlékezhetünk a kulcsos történetre), aki éppen arra járt, rezignált apátiával nézte végig miként tömködöm bele a ruhákat és fizetek be €1-t a csak ütemes kattogásra képes gépbe. Miután meggyőződött róla, hogy fizettem, elhúzta a csíkot – „karl marx stadt” style –, pedig tudta, hogy nem működik. Kedves ember. Tehát a gép kattogni kezdett – gondoltam éppen most szárít és fél óra múlva mikor visszamentem, még mindig kattogott, de ezenkívül semmi. Ott volt egy angol beszédképes fiatalember, aki mosolyogva figyelmeztetett, hogy már reggel sem volt jó a gép, de még reggel szólt a házmesternek (áldás fejére) szóval lehet, hogy még a héten megjavítják. Tehát itt vagyok most kb. 10-12 kiló nedves ruhával, amiket rotációs elven szárítok a fürdőszobában és a szobában a radiátoron. Vidám. Különösen vidám lesz, amikor a Hausmeistert ma rábeszélem, hogy a szárítóba bedobott 1€ töltse vissza a csipkártyára (csipkártya az van a mosáshoz) – érdekes párbeszéd lesz, legalább csiszolódik a németem.

Kaptam egy csomó levelet a banktól, bankkártyát, kódokat az internet bankhoz, marketing leveleket – ilyesmi. Ma azokat is megfejtem.

Anninak megvolt az első németórája a cégnél. Egy kedves idős hölgy tanítja , aki sok évig élt régebben Rómában – szóval olaszul már remekül megértik egymást. Apropó olasz: itt úgy látszik minden pizzériába kötelező kellék az olasz pincér (kivéve, ha orosz), már legalább három helyen történt meg, hogy olaszul köszöntek, majd ezután Anni szabadon társaloghatott – remélem – a levesekről és raviolikról. Én meg: ein/e gemüsesuppe bitte. 

Ma reggel viszont süt a nap. Kinézek még egy pár lakáscímet, hátha a mostani jelentkezésünket is diszkvalifikálják a Lebensraumra hivatkozva, vagy valami. Hátha vannak friss álláshirdetések is.

íme a Stresemannstraße és a ház, ahol most lakunk: