Meglett a beázás forrása, a mi kádunk alatt volt a szivárgás - pénteken egy ember megjavította. Munkás németet beszélt, ezért nehezen értettük egymást: érdekes módon főleg ő nem értett engem. Mindenesetre pénzt nem kért és remélem a jövőben sem fognak jelentkezni semmilyen számlával - gondolom valami biztosítás fedezi.
A hétvégén az IKEA termett egy két hasznos kis izét a lakásba - bizonyos perspektívákból kezd elég normálisan kinézni. Természetesen messze van még attól, hogy Anni elégedett legyen, dehát női szemmel nézve bizonyára minden más és tényleg meglehetősen kietlen a bútorzat. Mellesleg, úgy érzem csúnyán alulértékeltek annál a bizonyos svéd bútorosnál - bár lehet, hogy már az is valami, hogy készleten tartanak. Csüan-jun polc még nincs.
A hétvége átmeneti tavaszt is hozott, meleggel, madárdallal, ilyesmi. Az angol óráim egyre jobbak: legalábbis ami engem illet, én egyre jobban érzem magam. Kiderült a tanítványomról, hogy ifjabb korában milyen bohó volt és elmesélte, hogy hogyan vesztett annak idején félmillió márkát a tőzsdén. Szép. Szerinte a tőzsde egyértelműen szerencsejáték.
Voltunk a Tiergartenben pingpongozni (nagyon sokfelé vannak szabadtéri pingpong asztalok, többé-kevésbé jó állapotban), a mellettünk lévő asztalnál egy idősebb fickó szólót játszott, amit eddig lehetetlennek véltem. A módszere lényege a magával hozott 100-150 labda, amelyekkel egyenként szervált, vagy lepattintotta az asztalra és nagy vehemenciával a másik térfélre ütötte. Szóval itt is vannak futóbolondok.
Ma megjött az internet, vagyis elhoztam (mármint a hozzávalókat), mert mint végre kiderült már 10 napja a közeli török zöldséges büfésnél volt (ami a csomagküldő szolgálat egyik lerakata is egyben), csak éppen erről elfelejtettek értesíteni. Normalerweise, a csomagküldőnek egy üzenetet kellett volna hagynia a postaládámban – szóval egy kis telefonálgatásba került, de végül megvan. Sajnos a zsinórzat még hiányos, így a konyhapulton kell gépelni. Tehát még egy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb…
