Kedd, csütörtök: megkezdődtek az angol órák az új cégnél. A tanítványok nagyon kedvesek és jópofák. Reggel egy kislánnyal kezdek, aki egyáltalán nem kicsi, nincs több közöttünk mint 5 centi. Nagyon életvidám és energikus és elég jól megy neki az angol. Utána az IT csapat vezére következik, aki egy hosszú hajú, „úgymaradt” hippi, nem túl szorgalmas de kedves fickó. Álma, hogy ifjúsági szállót (youth hostel) nyisson valahol a Karib-szigeteken. A következő delikvens egy egykori orosz emigráns, aki már egyetemre is itt járt és programozó. Ő talán a legakkurátusabb és legérdeklődőbb, mindenféle nyelvi furcsaság érdekli és meg is akarja jegyezni. Van még egy német informatikus, ő is jópofa és egész jól tud, egyedül ő kérdezte meg, hogy honnan is jöttem, mert nem tudja az akcentusom beazonosítani. Ezután egy hölgy következik, aki projekt menedzser, hogy pontosan milyen projektet menedzsel, azt nem tudom. Ő a legkevésbé szimpatikus, de még nem egészen ellenszenves. Számára a karrier a legfontosabb az életben (nem is tudom, hogy került akkor ehhez a céghez LOL). Hátra van még a Die Toten Hosen rajongó angol tanárból(!) lett asszisztens/mindenes, akivel azonban csak jövő héten találkozom.
(Graffiti - Mauer Park)
Hamarosan kezdődik az Europameisterschaft , úgyhogy mindent elleptek a háromszínű lobogók és nagy izgalommal várják az első meccseket. Már most teljesen új élmény megtapasztalni, hogy milyen az amikor egy országnak van kiért szurkolni. Egyúttal érdekes tapasztalat, hogy azokban az országokban, ahol van futbal, láthatóan mekkora nagy üzlet is ez. Nincs egy eldugott kocsma, ahol ne lenne kivetítő és nincs olyan zöldséges vagy bárminemű üzlet, ahol ne lehetne EM kellékeket kapni, zoknitól a mezen át a zászlóig mindent – és veszik is. A fiúk még labdába sem rúgtak de máris a „Helden” kategóriába vannak sorolva. Ki tudja, talán meg is nyerik. Ezektől kitelik.
