Pénteken elsétáltunk a Brandenburger Torhoz (10 perc), úgymond milyen is az Einheit fesztivál. Jelentem, csapnivaló hangosítás, B-listás (mega)sztárok, Fásy mulató, enervált nézőközönség és közben a munkásosztály a paradicsomba megy. Minden fellépőnek 1-2 szám jut, van, aki csak a képernyőn jelenik meg. Kicsit aggódva ballagtam hazafelé, ezt az arcát Berlinnek ilyen közelről még nem … (felderengett bennem az Andrássy, a parádé…)
Tegnap pedig spending spree volt, lelkesen áldoztunk a kapitalizmus neonfényes oltárán, tülekedtünk a Ku’dammon, Karstadt, KaDeWe,( Kavalkád és Derékfájás – West-Berlin); mindeközben odakinn eltelt négy évszak (nap, hó, eső váltakozva), biciklik megpakolva, nálam kormányválság (szatyrok lógtak), kimerülten haza. Hiába a subprime mortgage crisis, credit crunch és mindenféle bailout plan, a Ku’dammon ezt nem érzeni.
