Sajnos a legeslegújabb projektem startja kissé elhúzódik; hogy pontosan mi okból, még nem tudom. Az eddig illetékes kontaktom síelni ment és lepasszolt egy meglehetősen hallgatag kollégának.
Az új csoportjaim közül talán a kezdőket tanítani a legizgalmasabb – régen nem tanítottam már kezdőket és nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy jó ötlet kezdő németeket tanítani. Eddig úgy tűnik, hogy jól sül el a dolog, az órák igazán vidámak és a némettudásom is elég, hogy egy-két ismeretlen szót németül is megmondjak. A másik érdekes csoport, a haladó csoport, amelyikben a cég főnöke is szerepel. Már az első óra alatt sejtettem, hogy ez egy hülye ötlet – nyilván frusztrálja a beosztottakat, hogy a főnök előtt bénázzanak –, de hát ki vagyok én, hogy a főnököt eltiltsam az angol oktatástól. Ennek szellemében be vannak tojva, alig mernek megszólalni, kivéve a főnököt, aki meg nem akar egyedül dominálni: szóval nem egyszerű...
Megérkeztek londoni vendégeink is, úgyhogy most az angol a hivatalos konyhanyelv nálunk. (Mickey miatt, aki bár származását tekintve kubai, a párja kedvéért nem spanyolul beszélgetünk.) Megtudtuk, hogy nem csak bulvárpletyka szinten igaz, hogy Angliában nem túl rózsás a helyzet, és bizony sokan veszítik el mostanában az állásukat. Szerencsére az övék (Google és a Vörös Kereszt) egyelőre stabilnak tűnik, de, mint tudjuk, a nemzetközi helyzet mindig „fokozódik”. Mindezek ellenére ingatlan vásárláson törik a fejüket, mert elég szépen süllyednek az ingatlanárak Londonban. Kíváncsi lennék, hogy otthon mi a helyzet az ingatlanpiacon, gondolom nem túl rózsás.
Szombat este elmentünk a Rodeoba, de ezúttal nem volt igazán jó: nagy volt a tömeg, a nagyterem változatlanul rosszul szólt, a kisebb helységben pedig savaztak.
Ma reggel Magyarországról volt szó a BBC Worldservicen. Mesélték, hogy Kelet-Európát súlytja leginkább a válság és különösen Magyarország van kilátástalan helyzetben. Legalább negyed órát beszéltek az államháztartás és a lakosság eladósodásáról, a bedőlő devizahitelekről, végezetül pedig a fokozódó etnikai ellentétekről és az etnikai hátterű erőszakról és gyilkosságokról. Igazán büszke voltam a hazámra...
Valamelyik nap azon tűnődtünk, hogy vajon szavazhatunk-e itt is az EP válsztásokon és ha igen melyik ország listáira. Még szerencse, hogy „európa szakértő” is vagyok, mert nem fogalmam sincs. Vagyis emlékeim szerint akár a német listákra szavazhatnánk (sőt, indulhatnánk is rajta – nem lenne rossz meló).
